Volt egy álmom- Írta: Lendvai Máté
Egyszer régen, nagyon régen, (igaz, hogy most még csak 10 éves vagyok…) arról álmodoztam, hogy én is „nagy horgász” leszek. Akkora halakat fogok majd, mint a profik a horgász csatornák filmjeiben. Addig „könyörögtem”, míg apa végül beadta a derekát, és tavaly decemberben, végre elmentünk a Horgász-Zóna - XIII. kerületben található - szaküzletébe, hogy megvegyük az álmom beteljesedéséhez szükséges pontyozó felszereléseket. A boltban nagyon segítőkészek voltak és jópár hasznos tippel is gazdagodtunk. Szabadidőmben, szorgalmasan tanulmányoztam az újságokat, a könyveket, és persze az internetet is. Rohamléptekkel igyekeztem gyűjteni a tehát a „tudást”…
Előkekötések, csali kombinációk vagy épp a halak táplálkozásának megismerése, csak fokozta a várakozásaimat. Idő közben, tapasztalt horgászokkal beszélgetve, kibontakozott előttem a halak megóvása, a „fogd meg és engedd” vissza szemlélete… Eközben, már csak arra vártam – csaknem két egész hónapot - hogy kipróbálhassam végre az új szettet, a szuper csalikat, és nem utolsósorban a tudásomat. Végre eljött a nagy nap és a „jobb” idő! 2014.március 8-án nagy izgalommal indultunk a kiszemelt, „Biató Carp Lake-re”, a jó és nagy fogás reményében. Megérkezésünk után, körbenéztünk a tavon és érdeklődtünk a halőrnél is, hogy ebben reggeli, alig 2-3 fokos hideg, de napközben már 15-17 fokig felmelegedő időben, vajon a mélyebb zsiliphez közeli vagy a tó közepe felé már sekélyedő rész lesz e az eredményesebb?


Aztán, végül, megérzésünkre hagyatkozva, úgy döntöttünk, hogy a tó középső részén lesz a legjobb, ezért elfoglaltuk a 14-es „bojlis állást”. Nagyon élveztem az új felszerelés kipakolását és azok összeszerelését! Bojlis bot, rod-pod, és az igazi „bojlisokhoz” méltóan, apukám még egy csónakot is beszerzett... Hiába a szuper bot és orsó, koromnál fogva én még nem tudok olyan nagyot dobni, ezért nagy hasznát vettük a csónaknak és az időközben elsajátított, „behúzós módszerrel” a tó közepét is meg tudtuk horgászni. A csalim egy fél szem pop up fokhagymás bojli és egy szem, süllyedő bojli volt. Egy jó óra elteltével megérkezett az első kapás! Mindjárt, egy szép, 9 kg-os Lénai tokot hozott!

Szép-szép mondogattuk, na de ez még mindig nem az igazi. Vártunk egy órát és a tv-ben már oly sokat látott , igazi „visítós kapással” jelentkezett a következő hal. A 10 perces fárasztás közben, azt éreztem, hogy végre egy termetes példány akadt a horgomra. Merítésnél már meg is láttuk a gyönyörű pikkelyes pontyot, ami első ránézésre körülbelül, olyan 10-11 kg. körüli lehetett. Nagyon izgatott voltam, amíg a mérésre került a sor. A mérleg, pontosan 12,30 kg-ot mutatott! Ránéztem apára, és a körülöttem állókra, láttam szemükben az elismerést, és ez igen jól esett. Ez a halacska is a jól bevált fokhagymás kombinációra jött.

Jó fogás volt, sőt a horgásznap legnagyobb fogása is, mi több, életem eddigi legnagyobb hala! Aznap, még sok halat fogtunk apával, úgy látszott, a csalim bevált, és az álmom is teljesült…
Erre a tóra, még biztos, hogy visszatérünk, mert van egy újabb álmom, ami már 12,3 kg. fölött van! Azonban annyit még itt a végén elmondok, hogy a nagy halak kifogása mellett – és ezt gyerekfejjel is megtanultam - a természet és a halak szeretete örök élmény, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Lendvai Máté
Vissza a hírekhez

apu mindig segít, nyerő páros vagyunk...

a bojlizás izgalmas, ha kell csónakba is szálunk...
Aztán, végül, megérzésünkre hagyatkozva, úgy döntöttünk, hogy a tó középső részén lesz a legjobb, ezért elfoglaltuk a 14-es „bojlis állást”. Nagyon élveztem az új felszerelés kipakolását és azok összeszerelését! Bojlis bot, rod-pod, és az igazi „bojlisokhoz” méltóan, apukám még egy csónakot is beszerzett... Hiába a szuper bot és orsó, koromnál fogva én még nem tudok olyan nagyot dobni, ezért nagy hasznát vettük a csónaknak és az időközben elsajátított, „behúzós módszerrel” a tó közepét is meg tudtuk horgászni. A csalim egy fél szem pop up fokhagymás bojli és egy szem, süllyedő bojli volt. Egy jó óra elteltével megérkezett az első kapás! Mindjárt, egy szép, 9 kg-os Lénai tokot hozott!

a csodás tok hal...
Szép-szép mondogattuk, na de ez még mindig nem az igazi. Vártunk egy órát és a tv-ben már oly sokat látott , igazi „visítós kapással” jelentkezett a következő hal. A 10 perces fárasztás közben, azt éreztem, hogy végre egy termetes példány akadt a horgomra. Merítésnél már meg is láttuk a gyönyörű pikkelyes pontyot, ami első ránézésre körülbelül, olyan 10-11 kg. körüli lehetett. Nagyon izgatott voltam, amíg a mérésre került a sor. A mérleg, pontosan 12,30 kg-ot mutatott! Ránéztem apára, és a körülöttem állókra, láttam szemükben az elismerést, és ez igen jól esett. Ez a halacska is a jól bevált fokhagymás kombinációra jött.

az álmom...
Jó fogás volt, sőt a horgásznap legnagyobb fogása is, mi több, életem eddigi legnagyobb hala! Aznap, még sok halat fogtunk apával, úgy látszott, a csalim bevált, és az álmom is teljesült…
Erre a tóra, még biztos, hogy visszatérünk, mert van egy újabb álmom, ami már 12,3 kg. fölött van! Azonban annyit még itt a végén elmondok, hogy a nagy halak kifogása mellett – és ezt gyerekfejjel is megtanultam - a természet és a halak szeretete örök élmény, mindenkinek csak ajánlani tudom!

remélem mielőbb újra a parton lehetek...
Lendvai Máté